Melyek a fő episztemológiai álláspontok?
A megismerés lehetőségébe vetett hit szerint
- Dogmatizmus
- Szkepticizmus
- Szubjektivizmus és relativizmus
- Pragmatizmus
- Kritika vagy kritikus gondolkodás
A tudás eredetébe vetett bizalom szerint:
- Racionalizmus
- Empirizmus
- Intellektualizmus (tapasztalat és gondolat)
- A priori
- Pre-metafizikai megoldások: objektivizmus és szubjektivizmus
- Metafizikai megoldások: realizmus, idealizmus, materializmus és fenomenalizmus
- Teológiai megoldások: monizmus és teista dualizmus
- Strukturalizmus és posztstrukturalizmus
Melyek a tudásszerzés forrásai?
A Standford Encyclopedia szerint:
- Észlelés
- Önelemzés
- emlékezet
- Ok
- Bizonyság
Melyek a fő episztemológiai indokok?
Az Oxford Manual of Epistemology szerint:
El internalizmus ez az a tézis, hogy a világgal kapcsolatos tények nem indokolhatják a cselekvést, függetlenül a vágyaktól és a hiedelmektől.
- Alapítványalizmus: Az az álláspont, amely azt védi, hogy vannak dolgok, amelyek igazolhatók anélkül, hogy igazolniuk kellene magukat valami mással való kapcsolatukkal. Ez az fundamentalizmus többé -kevésbé radikális lehet ennek a dolognak a magabiztossága szerint, amelyet ha "önmagában" igazol.
- Megbízhatóság: A széles körben megbízható tudáselmélet nagyjából a következő: Ismeretes, hogy p (p bármilyen állítást jelent, például azt, hogy az ég kék) akkor és csak akkor, ha p igaz, úgy vélik, hogy p igaz, és Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy valamilyen megbízható folyamaton megy keresztül.
- Az erény ismeretelmélete: A tudás akkor következik be, ha megfelelő intellektuális erényekkel rendelkezünk, amelyek lehetővé teszik, hogy elérjük vagy megközelítsük azt.
El külsőség Az a tézis, hogy az okokat a világ objektív jellemzőivel kell azonosítani.
- Koherencia: Ez a nézőpont arra utal, hogy bármely meggyőződés igazolása attól függ, hogy az adott meggyőződésnek van-e bizonyító erejű alátámasztása valamilyen más meggyőződéstől koherencia kapcsolatokon keresztül, például összekötő vagy magyarázó kapcsolatokon keresztül. Az episztemikus koherencia egyik befolyásos korabeli változata azt állítja, hogy a hiedelmek közötti bizonyító koherenciaviszonyok jellemzően magyarázó összefüggések. Az általános elképzelés az, hogy egy hiedelem mindaddig igazolt számodra, amíg jobban megmagyarázza, vagy jobban megmagyarázza a hiedelemrendszer valamelyik tagja, akinek a legnagyobb magyarázóereje van számodra. A kortárs episztemikus koherentizmus holisztikus; megtalálni az igazolás végső forrását egy egymással összefüggő hitrendszerben vagy lehetséges hiedelmekben.
- Kontextualizmus: A kontextualizmus olyan nézőpontok gyűjteményét írja le a filozófiában, amelyek azt a kontextust hangsúlyozzák, amelyben egy cselekvés, kijelentés vagy kifejezés megtörténik, és azzal érvel, hogy bizonyos fontos vonatkozásban a cselekvés, kijelentés vagy kifejezés csak az adott kontextushoz viszonyítva érthető meg. A kontextualista nézetek szerint az olyan filozófiailag ellentmondásos fogalmak, mint „mit jelent P”, „tudd, hogy P”, „van oka A-ra”, sőt, még az is, hogy „igaz legyen” vagy „igazad legyen” csak egy adott kontextusban bír jelentéssel. Néhány filozófus azzal érvel, hogy a kontextustól való függőség relativizmushoz vezethet; a kontextualista nézetek azonban egyre népszerűbbek a filozófián belül.
- Naturalizmus: A naturalizmus kifejezést (a latin naturalis szóból) azon filozófiai irányzatok megnevezésére használják, amelyek a természetet tekintik minden valóságos egyetlen alapelvének. Ez egy filozófiai és hitrendszer, amely azt vallja, hogy nincs más, mint a természet, az erők és a természettudományok által vizsgált okok; Ezek azért léteznek, hogy megértsük fizikai környezetünket.
Pragmatizmus: A helyettesítő pragmatizmus kijelenti a filozófiai aggodalmak hiábavalóságát és nélkülözhetetlenségét azzal kapcsolatban, hogy milyen is a világ valójában (és az objektív igazságról), és ajánlja annak központi filozófiai fontosságát, hogy mi nyereséges, előnyös vagy hasznos. Mivel a hasznos hiedelmek hamisak lehetnek, és ezért nem azt képviselik, milyen a világ valójában, a hasznos meggyőződések iránti vágy nem automatikusan olyan hiedelmek iránti vágy, amelyek azt mutatják, milyen a világ valójában. A helyettesítési pragmatizmus azt jelenti, hogy egy javaslat akkor és csak akkor elfogadható számunkra, ha nem. hasznos, vagyis hasznos számunkra a javaslat elfogadása.
Hol van a Sapiens javaslata az ismeretelméleti álláspontokon belül?
- A Sapiens javaslata úgy véli, hogy a tudás a dolgok megértéséből származik, és a különböző ismeretek és megbízható információk összekapcsolásával értendő.
- A Sapiens számára a tudás a miértek megértése, vagyis annak megértése, hogy mit akarunk megérteni ennek az objektumnak más objektumokkal való kapcsolatából és kapcsolatából, valamint az alrendszerekben, rendszerekben és szuprarendszerekben elfoglalt pozícióját.
- A miértek ismerete az ismeretelmélet legelfogadottabb elméletei szerint a "valami" ismeretében, a propozicionális tudásban található meg.
- Sapiens indoklása a tudásnak a miértek megértéseként való definiálására tehát abból kell kiindulnia, hogy e megértés fontosságát más propozicionális tudáshoz képest meghatározza.
- A Sapiens indoklásának összefoglaló javaslata: a tudás, mint megértés egyesíti a propozíciós tudás különböző formáit, általában nem csak egy tudást, hanem egy minőséget is a következők összekötéséből:
- Mi az egyes dolog (szemantikai-fogalmi)
- Mi az, ami hasonló vagy kapcsolódik az egyes dolgokhoz (összehasonlító módszer)
- Milyen típusúak az egyes dolgok (minősítő)
- Hol van minden (a térbeli kapcsolatán kívül)
- Mikor és hogyan alakult ki minden dolog (történelmi módszer).
Ily módon megértjük, hogy a tudás, mint megértés, magában foglalja mindezeket a propozicionális tudást, hogy összekapcsolja őket és megértse a dolgok miértjét.
Példa: Ha visszatérünk a kacsákhoz, akkor megértjük, miért olyan íze van a kacsának, mint amikor megesszük, ha megértjük a kacsák különböző típusait, hogyan élnek, mit esznek, mikor vándorolnak, és ez hogyan hat rájuk stb. . Mindezek az információk vagy ismeretek összekapcsolódnak, és új ismereteket hoznak létre arról, hogy miért ízlik a kacsa úgy, ahogy ízlik.
a tudás igazolásával kapcsolatos különböző ismeretelméleti álláspontok
- A hierarchikus táblázatban minden színhez három színtartományt használtunk: sárga, ami köze van a Sapiens javaslathoz, a "hús" szín azokhoz a szakaszokhoz, amelyeknek valamilyen része a Sapiens helyzetéhez kapcsolódik, és fehér, amelyek nem esnek egybe a Sapiens testtartás területével.
- A tudás három fő típusának megállapításával kezdtük, az episztemológia szerint: a propozíciós tudás (tudja mit, hol, mikor, miért), közelségi vagy lelkiismereti ismereteket (személyesen ismerem a barátomat, és ismerem Párizs városát, mert ott éltem), és tudást arról, hogyan kell valamit tenni.
- Figyelmünket a propozicionális tudásra összpontosítottuk, mert nem csak a leggyakoribb, hanem az ismeretelmélet nagy része is ebből fejlődik ki. Ráadásul ebből a tudástípusból indul ki a Sapiens javaslata.
- Miután leereszkedtünk a propozicionális tudás két formájára azok igazolása szerint, kidolgoztuk a részt. empirikus, vagyis olyan, amely részben vagy teljesen tapasztalattal igazolt.
- Igazolni amit tapasztalunk és felismerünk, különböző ismeretelméleti áramlatok léteznek amelyek az internalizmusba és az externalizmusba sorolhatók. Az internalizmus úgy véli, hogy a tudást a gondolkodó szubjektum hiedelmei vagy meggyőződései igazolják, míg az externalizmus úgy véli, hogy az objektivitás / verifikáció a külső anyagban található meg.
- A tudás, mint a Sapiens megértése úgy tekinti, hogy minden összefügg, így ahhoz, hogy valamit megértsünk, azt holisztikus látásmódból kell az egészbe helyezni. A holisztikus látásmódba és a részek összekapcsolódásába, mint tudásforrásba vetett bizalomnak köszönhetően pozícionáltuk a Sapiens az externista áramlatokon belül.
- Az externálizmuson belül a következőket találjuk:
a) A a koherencia episztemikus elmélete, amely úgy véli, hogy minden tudás igaznak tekinthető abból a szempontból, hogy igazolja (kapcsolattípus) más igaznak tekintett tudással. Ez az elmélet sárga színű, mivel védi a Sapiens álláspontját, miszerint minden összefügg, és a kapcsolatok megértéséből tudást generálunk. Példa: Megértem és bízom abban a tudatban, hogy a Föld nem lapos, ha a gravitáció elméletét és a bolygók ebből következő eloszlását igaznak tartom.
b) Feltettük a kontextualizmus sárgával, mivel úgy véli, hogy minden kontextusban adottak azok a premisszák, amelyek alapján tudni lehet, hogy valami igaz-e vagy sem, ami illeszkedik a Sapiens víziójához. A Sapiens szerint minden szakmának és gazdasági tevékenységnek van valami konkrét ismerete, amit nagyrészt a kontextus fog megjelölni.
c) Az utolsó lehetőség, naturalizmus, úgy véli, hogy csak a természet tekinthető valóságosnak. Ezt a lehetőséget kizártuk, mivel a Sapiens egyértelműen megkülönbözteti a természetet az emberektől és attól, amit az ember csinál.
- Az utolsó pozíció, ahonnan a Sapiens ismereteit azonosíthatjuk, az pragmatizmus, amely szerint a tudást akkor tekintik / igazolják annak, ha ez a meggyőződés hasznos a gyakorlati életben. Úgy gondoljuk, hogy ez a Sapiens része lehet, hiszen távol áll attól, hogy vitába szálljon a szkeptikusokkal, akik mindenben kételkednek, hanem inkább felajánlja olyan módszertan, amely segít megérteni a jobb cselekvést.
Hol tartja a Sapiens a tudás forrásait?
- A rendszereket alkotó alkatrészek összekapcsolása
- Felfogás
- Introspekció
- Memória
- Ok
- Bizonyság
Mi a Sapiens álláspontja a tudásba vetett bizalommal kapcsolatban?
A Sapiens módszertana figyelemre méltó közelséget mutat a kritikai gondolkodáshoz. Mindkét álláspont a status quo megkérdőjelezésének szükségességéből indul ki, és abból indul ki, hogy nem értünk egyet azzal, amit valóságnak és tudásnak mondanak. Ennek a nézeteltérésnek a kielégítésére mindkettő olyan eszközökkel van felszerelve, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy túllépjenek az ismerten, új kognitív tartalmat generálva.
Sapiens első nézeteltérése abból a meggyőződéséből fakad, hogy minden összefügg, és ezért egyetlen prizmából sem tudhatunk meg semmit (ahogyan azt a mai szakosodott társadalomban meghonosítják), de szükség van a dolgok holisztikus szemszögből történő megértésére. A második nézeteltérés, amelyre a kritikai gondolkodást alkalmazza, a mai társadalom egyik legsúlyosabb problémája: a posztigazság és az infoxikáció. A Sapiens ilyen módon született, hogy olyan eszközt kínáljon, amely megkönnyíti az emberek megértését, és eltávolítja őket a vizsgálati tárgyuk és általában a világ egyszerű leképezésétől.
Megérthetjük tehát, hogy a Sapiens mind a rendszerelméletből, mind a kritikai gondolkodásból merít, mivel az elsőt használja, hogy átadja helyét a másodiknak. Más szóval, a Sapiens úgy igyekszik bővíteni a valóság megértését, hogy nem fogadja el azt, amit a kontextusunk ad (ugyanaz a motiváció, mint a kritikai gondolkodás), és ehhez öt olyan módszert javasol, amelyek lehetővé teszik a vizsgált tárgy relációjának megismerését. a többi objektumhoz, amelyek az Ön rendszeréhez és más rendszerekhez tartoznak (rendszerelmélet).
A kritikai gondolkodásról szóló tanulmány elvégzése után összefoglalhatjuk, hogy a Sapiens módszertana a következő szempontok szerint támaszkodik erre a fajta gondolkodásra (és kapacitásra):
- Mindkettő ugyanazon motiváción alapul: bizalmatlanság az információkkal és a tudással, ambíció, hogy közelebb kerüljünk az igazsághoz / megértéshez.
- Álláspontjuk a dogmák másik végletéhez tartozik, mivel ezeknek a végére törekednek.
- Mindkét javaslat elengedhetetlennek tartja, hogy önelemzés útján rákérdezzenek arra, aki tud.
- Mindkettőnek gyakorlati célja van, a problémák, az ellentmondások megoldására és a jobb cselekvésre törekszik.
A hasonlóságok és különbségek e szintéziséből arra következtethetünk A Sapiens módszertana és a kritikai gondolkodás kiegészíti egymást, mivel különböző kognitív szempontokat foglalnak el, és ugyanazzal a gonddal szembesülnek: a dolgok jól megértéséhez, hogy dogmáktól mentesen cselekedjenek.
A kritikai gondolkodás pedig elvezet bennünket a pragmatizmushoz, egy olyan filozófiai elmélethez, amely szerint egy erkölcsi, társadalmi, vallási vagy tudományos doktrína igazságának megítélésének egyetlen módja a gyakorlati hatások mérlegelése.
Mivel a Sapiens igyekszik segíteni, irányítani és irányítani a kkv-kat és az embereket abban, hogy megértsék tanulmányi tárgyukat, és mivel az a céljuk, hogy javítsák a társadalmat azáltal, hogy módszertanával hasznosak, a pragmatikus filozófiával való közeledést figyelhetjük meg.
Elmélet és módszer, amely az emberi tények mint formalizációra fogékony struktúrák elemzésén alapul.
A strukturalizmus az objektum vizsgálata során a megfigyelhető tények kutatási feladat keretében történő elsődleges szerveződésétől az objektum belső struktúrájának (hierarchiájának és az egyes szintek elemei közötti összefüggéseinek) tisztázása és leírása felé való előrelépést feltételezi, ill. majd a tárgy elméleti modelljének megalkotása felé.
A Sapiens analógiákat mutat ezzel a módszerrel abban, hogy nagy figyelmet fordít a szerkezet egyes részei közötti kapcsolatra, hogy meghatározza azokat, és ennek során igyekszik taxonómiákba rendezni a részek és a szerkezet összetevőit.
Mi a Sapiens álláspontja a tudás eredetébe vetett bizalommal kapcsolatban?
Elmélet és módszer, amely az emberi tények mint formalizációra fogékony struktúrák elemzésén alapul.
A strukturalizmus az objektum vizsgálata során a megfigyelhető tények kutatási feladat keretében történő elsődleges szerveződésétől az objektum belső struktúrájának (hierarchiájának és az egyes szintek elemei közötti összefüggéseinek) tisztázása és leírása felé való előrelépést feltételezi, ill. majd a tárgy elméleti modelljének megalkotása felé.
A Sapiens analógiákat mutat ezzel a módszerrel abban, hogy nagy figyelmet fordít a szerkezet egyes részei közötti kapcsolatra, hogy meghatározza azokat, és ennek során igyekszik taxonómiákba rendezni a részek és a szerkezet összetevőit.
A posztstrukturalizmus a XNUMX. század második felében kialakult francia gondolati áramlat, amely általában a posztmodernizmusba tartozik. Elfogadja, hogy minden, amit tudhatunk, jeleken keresztül épül fel, de biztosítja, hogy ne legyenek belső jelentések, hanem minden jelentés szöveges és intertextuális.
(Sapienstől): A posztstrukturalizmus töredezetten, fázisokban és rétegekben törekszik a tudás rendezésére. A Sapiens is hasonló megrendelésre törekszik. Ami a konkrét módszereket illeti, azt a dekonstrukciót, amit a posztstrukturalizmus kezdetben a szövegekhez javasol, az elBullirestaurante már a konyhára vitte. A Sapiens esetében ugyanez az ötlet épül be a kutatási módszertanba. Nemcsak a szövegek, hanem a fogalmak széttöredezéséről van szó, de végül egészében elemezzük őket.
Szisztematikus gondolkodás
A rendszerszemlélet egy elemzési mód, amely felméri az egymással összefüggő részeket, amelyek viszont helyzetet alkotnak, hogy jobban felismerjék az eseményeket és miért.
A rendszerszemléletű gondolkodás révén az egésznek minden részét tanulmányozzák. Ez egy olyan gondolkodásmód, amelyet általában a tudományos tanulmányokban, a mérnöki munkában és az üzleti adminisztrációban alkalmaznak, mint módszert egy probléma vagy helyzet megoldására.
A rendszerelmélet, amelyre a Sapiens támaszkodik, a strukturalizmussal együtt két olyan áramlat, amelyek tartalmuk jó részében egybeesnek. A minket foglalkoztató kérdésre (a Sapiens tudásába vetett bizalom) definiálhatjuk, hogy mind a strukturalizmus, mind a rendszerelmélet úgy tekinti, hogy a tudás az egyes struktúrák vagy rendszerek sajátosságainak eredményeként jön létre.
A Sapiens álláspontja óvatos a tudásnak adott bizalommal kapcsolatban, de nem esik bele annak tagadásába vagy relativizmusába. A Sapiens számára a tudás az egyes területeken (rendszereken) eltérő lesz, és viszont, mivel mindent összefügg és befolyásol a többi rész, az egyes területek ismerete hatással lesz az adott terület többi részeire, valamint a többi részeire. a megarendszer tartományai.
A Sapiens a tudást a prizma szerint eltérően mutatja be, vagyis mindenki a saját környezetének megfelelően képes lesz kifejleszteni, és ugyanarról a dologról eltérő tudást feltételezni. Elfogadható, hogy a tudás különböző prizmákra oszlik, ezért a részek és a prizmák kapcsolatából kell megközelítenünk.
Vagyis a Sapiens úgy véli, hogy bár a valóság észlelésének különböző prizmái vannak, a tudás nem korlátozódik a tudó alany igazságára, hanem éppen ezeknek a különböző prizmáknak az összekapcsolása közelíthet meg egy nagyobb igazságot (bár nem abszolút).
Hol találja magát a Sapiens ezekben az ismeretelméleti igazolásokban?
Elmélet és módszer, amely az emberi tények mint formalizációra fogékony struktúrák elemzésén alapul.
A strukturalizmus az objektum vizsgálata során a megfigyelhető tények kutatási feladat keretében történő elsődleges szerveződésétől az objektum belső struktúrájának (hierarchiájának és az egyes szintek elemei közötti összefüggéseinek) tisztázása és leírása felé való előrelépést feltételezi, ill. majd a tárgy elméleti modelljének megalkotása felé.
A Sapiens analógiákat mutat ezzel a módszerrel abban, hogy nagy figyelmet fordít a szerkezet egyes részei közötti kapcsolatra, hogy meghatározza azokat, és ennek során igyekszik taxonómiákba rendezni a részek és a szerkezet összetevőit.
Ez a fogalmi térkép célja, hogy feltárja a tudástípusok osztályozásának különböző módjainak következményeit, és láthatóvá tegye azokat a pozíciókat, amelyeken a Sapiens -módszer alapul.
- Az első osztályozás az ismertek szerint történik, ahol három fő típust találunk: a közelségből vagy közelségből származó tudás (találkozás egy baráttal), tudás arról, hogyan kell valamit csinálni (tudni / tudni, hogyan kell csinálni egy chileit), és a propozicionális tudás (a információt, elméletet stb. ismerni). Ez utóbbi az, amelyik mind az ismeretelméletben, mind a Sapiensben fontos.
- A propozíciós tudáson belül a tudást olyan formában találjuk meg, hogy mi, hogyan van, mi az, hol van, mikor, mennyi és miért van. Ezen a nagy csoporton belül különválasztottuk a Sapiens-javaslatot, amely bár propozicionális tudás, súlya szerintünk sajátos megkülönböztetést tesz lehetővé.
- A propozicionális tudásról alkotott különböző felfogások szerint három megkülönböztetési kritériumot találunk: magába a tudásba vetett bizalom, a tudásforrásokba vetett bizalom és az ismeretek igazolásához szükséges indoklás szerint.
- A tudásba vetett bizalom szerint Sapiens kritikai gondolkodású, hiszen hisz a megismerés lehetőségében, de mindig megkérdőjelezi a tudás forrásait és tartalmát, ami lehetővé teszi, hogy ne essen dogmatizmusba. A Sapiens támogatását is megtaláljuk, bár a pragmatizmusban mérsékeltebb.
- A tudás eredetébe vetett bizalom szerint úgy véljük, hogy a Sapiens egyrészt a karteziánus módszert kölcsönzi a permanens kétely miatt, de nem a racionalizmus miatt, mivel úgy véli, hogy a tudást más módon is lehet adni, mint az értelemmel (például érzékeléssel). Más irányzatok, amelyeken módszertanunk alapul, a strukturalizmus és a posztstrukturalizmus. Ezenkívül a Sapiens úgy véli, hogy bár a valóság észlelésének különböző prizmái vannak, a tudás nem korlátozódik a tudó alany igazságára, hanem pontosan ezeknek a különböző prizmáknak az összekapcsolása közelíthet meg egy nagyobb igazságot (bár nem abszolút). Emiatt az objektivizmust sárgával jelöltük. Végül úgy véljük, hogy a Sapiens metafizikai látásmódja egyezik a materializmussal, mivel az anyag létezésében az emberi lény lététől függetlenül bízik, amint azt a megarendszerre vonatkozó javaslatában látjuk.
- Az ismeretek igazolásához szükséges ismeretelméleti indoklás szerint úgy gondoljuk, hogy módszertanunk különböző kiegészítő álláspontokat foglal magában. Először is az externalizmus koherenciaelméletét követi, mivel úgy véli, hogy a tudás a megasystem (a tárgyon kívüli) részei közötti kapcsolatból (koherencia) épül. Másodszor, a tudás ezen felépítése a tudó alany kontextusától és attól a történelmi pillanattól függ, amelyben a tárgyat tanulmányozzák. Végül Sapiens közel áll az erény ismeretelméletéhez, mivel elengedhetetlennek tartja az intellektuális erények összekapcsolását ahhoz, hogy tudjuk, hogyan értjük. Sárgával jeleztük a pragmatizmust, mivel a Sapiens által az alkalmazás során generált hasznosság az általa előállított összefüggő tudás igazolására szolgál.
- Hasonlóképpen azt akartuk láthatóvá tenni, hogy a Sapiens bízik az összes lehetséges forrásban, amelyet az ismeretelméletből a tudás elérése érdekében javasoltak, ahol az ész kiemeli a tudás és az önvizsgálat önelemzéssel való összekapcsolásának egyik módját).
- Végül megkülönböztettük, hogy a Sapiens a külvilág megértését szolgálja, és ehhez szükségesnek tartja az önelemzést is, mint olyan alanyok ismeretét, amely lehetővé teszi az önismeretet.
Hogyan indokolható a Sapiens álláspontja? Az esetleges episztemológiai kritikák elleni védekezés:
Az izolációs kifogás (a tª koherenciával szemben)
A koherens indoklás a megértés, mint a tudás forrása a tudás és az információ összekapcsolásából (amelyeket igaznak vagy megbízhatónak tartunk). Ezt a tendenciát kritizálták és lehet kritizálni az elszigetelődési kifogás alapján, amelyet a következőképpen foglalhatnánk össze: a tudás összekapcsolása más tudás generálásával rengeteg olyan tartalmat generálhat, amelyeknek nincs igazolt indoklása. Példa: ha úgy gondolom, hogy a Nap a Föld körül forog, ahogyan azt több évszázaddal ezelőtt hitték, és innen építem fel a világegyetem képét a tudás összekötéséből, akkor a valóságtól távol kognitív fikciót építenék.
Ennek leküzdéséhez a Sapiensnek el kell fogadnia és meg kell nyilvánítania (ahogyan már tette), hogy kutatási területe sem nem tudományos, sem nem filozófiai, bár ezekre a tudásterületekre támaszkodik. Éppen ezért célja, hogy segítsen megérteni a jobb cselekvést anélkül, hogy ismeretelméleti vitákba keveredne az igazolás eredetéről. Vagyis a koherenciát a szigorúnál szigorúbb költségvetések elfogadásával tartja fenn (minden összefügg, holisztikus látásmód, tudás érthető stb.), amely elkerüli a teljes kritikát.
Relativizmus (a kontextualizmus ellen)
Sapiens álláspontja kognitív szempontból alázatosabb, mint a nagy filozófiai elméletek, és megelégszik azzal, hogy elfogadja, hogy a szövegkörnyezet diktálja a szavak jelentését (ezt a filozófia erősen alátámasztja). Ez a kontextualizmus „relativisztikusnak” nevezhető, mivel talán félreértelmezhető, ha azt állítjuk, hogy ha rámutatunk arra, hogy a paradicsom más egy gazdálkodó számára, mint egy közgazdász számára, ez kétségbe vonja a paradicsom létezését.
De ez a kritika nem ad igazat a Sapiensnek, amely túllép ezen és azon, éppen alázatából úgy véli, hogy van tudás, megérthető, ha figyelembe vesszük a különböző prizmákat, és mindennek van értelme: a legjobb. teljesítmény a holisztikus megértésnek köszönhetően.
Szkepticizmus (az objektivizmussal szemben)
Mindig lesznek olyan szkeptikusok, akik kételkedhetnek a Sapiensben, hiszen kételkednek abban, hogy a kapcsolatból új tudás keletkezhet, vagy kételkednek a módszerek érvényességében. De ezek a kritikák nem foglalhatják el az időnket, hiszen a Sapiens pozícióinak korábban már jelzett alázata lehetővé teszi számunkra, hogy az ilyen típusú emberekkel folytatott vitákat megnyerjük: a tudás, mint kapcsolat széles körben elfogadott, ahogy a módszerek megbízhatósága is. . Csak a következő kritikára kellene válaszolnom: Hogyan mutatja meg, hogy ez az öt módszer jól kiegészíti egymást? A pragmatikus válasz egyszerű: Próbálja ki magát, és élvezze a módszertannak köszönhetően elért könnyű megértést!
Szintézis: Miért érvényes a Sapiens?
A Sapiens egy olyan módszertan, amely a tudás összekapcsolásából segít megérteni. Ehhez különböző episztemikus feltevésekre támaszkodik, amelyek robusztusságot és koherenciát adnak neki. Ebben a szintézisben bemutatjuk a vizsgált főbb feltételezéseket (félkövéren szedve), valamint azokat az ismeretelméleti indoklásokat, amelyek a Sapiens-módszertannak ismeretelméleti koherenciát adnak.
- Megvan a tudás lehetősége, és ahhoz, hogy megfelelően tegyük, meg kell értenünk annak miértjét, amit tudunk.
Indoklás 1) Kritikai gondolkodás, amely azt hirdeti, hogy megkérdőjelezzünk mindent, amit tudunk, hogy tudásunkat önmagunk és kontextusunk megértésével finomítsuk. Kerüli a relativizmusba esést, mint ahogy megszabadul a dogmatizmustól is, hiszen álláspontja megköveteli az ismertek igazolását.
Indokolás 2) A karteziánus kétség: semmit ne fogadjunk el érvényesnek, kivéve azt, amit racionálisan ellenőrizni tudunk. A Sapiens az értelmet használja a megértés módjaként, mivel ez teszi lehetővé a tudás, az információ, a tények stb. összekapcsolását, kapcsolatát.
- Megismerhetjük a világot és önmagunkat. Ezen ismeretek mindegyike kölcsönösen elősegíti a másik megértését.
J) Descartes óta a legtöbb filozófus úgy gondolja, hogy saját mentális állapotunk ismerete jelentősen eltér a külvilágról szerzett tudásunktól. Hogy ne hosszabbítsuk meg azoknak a híres filozófusoknak a listáját, akik nemcsak ennek a tudásnak a felosztását, hanem mindkettő kölcsönösségét támogatják, mutassunk rá a racionalista Descartes, az empirista Locke vagy az utilitarista JS Mill.
- Minden dolog összefügg, egy Egész része.
J) Hérakleitosztól, Spinozától a jelen elméleteinek és irányzatainak túlnyomó többségéig, beleértve Einstein relativitáselméletét vagy AN Whitehead folyamatfilozófiáját.
- A tudatos megértés, a tanulás tudatossága és saját tanulásunk menedzselése lehetővé teszi számunkra, hogy szabadok legyünk.
J) A felvilágosodás azon törekvése, hogy az ész segítségével megismerje, nem volt más, mint a szabadság keresése, a kognitív autonómia keresése, amely lehetővé tenné, hogy elmenjünk a dogmáktól (főleg vallási). Ez az ambíció abban a kritikai attitűdben foglalható össze, amely egyértelműen megjelenik Kant kritikai filozófiájában
- Nem az a fontos, hogy sokat tudjunk, hanem az, hogy hogyan válasszuk ki az alapvető ismereteket ahhoz, hogy jól tudjunk cselekedni.
J) Pragmatizmus: a tudás lényegét az a gyakorlati hasznosság adja, amelyet ez a tudás lehetővé tesz.
- Ugyanannak a dolognak sokféle jelentése lehet egyszerre, attól függően, hogy kinek, milyen szempontból.
J1) Kontextualizmus. A környezet, amelyben élünk, meghatározza tudásunkat, fontossá téve a környezetet, a jelen pillanat kultúráját stb.
J2) Perspektivizmus. A személyes körülmények (amit nem választunk, és mi konfigurál minket) meghatározzák, hogy kik vagyunk, és ez határozza meg azt a pozíciót, amelyből ismerjük. Ortega és Gasset
- Információkat, adatokat, tényeket és ismereteket összekapcsolva ismerhetjük meg.
J) A koherencia elmélet úgy véli, hogy akkor tudunk igazolni egy konkrét tudást, ha kimutatjuk, hogy ez a koherencia kapcsolata van más igaznak és igazoltnak tartott tudással.
- A miértek ismerete (megértése) az "ellenőrzés" szempontjából fontossága miatt különbözik a többi tudástól.
J) A filozófia általában, és konkrétan a kritikai gondolkodás és a kritikai filozófia igazolja, hogy a Sapiens milyen fontosságot tulajdonít a miértek ismeretének, mivel úgy véli, hogy a tudás akkor és csak akkor lesz értékes, ha igazolva van, elkerülve, hogy valami rosszat higgyünk.
- Azt tudjuk igazolni, amit tudunk, ha azt, amit megértünk, holisztikus perspektívából, az egésszel való kapcsolatába helyezzük.
J1) Strukturalizmus és posztstrukturalizmus.
J2) Rendszerszemléletű gondolkodás.
- A Sapiens öt módszerének köszönhetően megérthetjük.
J) Beszéd Descartes módszeréről, csak egy módszerrel ismerhetjük meg és igazolhatjuk, amit tudunk.
- Érvényes tudásforrások a tapasztalat, az önvizsgálat, az emlékezet és a bizonyságtételek, amelyekkel ellenőrizhetjük kognitív szigorukat.
J) A Sapiens elkerüli, hogy egyetlen tudásforrásban pozícionálja magát, mivel különböző elfogadható posztulátumokra támaszkodik, kezdve a tudományos módszerrel, amelyek szerint a források kombinálása és szembeállítása nemcsak lehetséges, hanem kívánatos is.
